SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars

Juhász Gábor - 2013

Juhász Gábor gitárossá válásának nem mindennapi történetéről és különleges hangszereiről


Űrkutató Telecaster
 

A honi jazzisták középgenerációjának egyik legjobbja, a Babos Gyula-tanítvány Juhász Gábor ma már maga is olyan tanítványokkal büszkélkedhet, mint Gyémánt Bálint vagy Sütő Márton. A gitáros érdeklődésünkre megmutatta páratlan hangszerparkját és elmondta azt is, miért csak felnőtt korában ismerte meg Hendrix zenéjét.

 

Stumpf András

Megvannak az első hangszerei?


Csak a gitárok számítanak?


Miért, nem gitárral kezdte?


Nem. Apámnak mandolinjai, tamburái voltak, sőt, kannel, egy észt nemzeti hangszer is volt itthon – édesanyám észt, azért. Apám hegedűhangolásra állította be mindet, olykor elénekelt egy nótát, ezekkel kísérte magát. Én is ezeket vettem először a kezembe.


A gitárhoz hogy jutott el?


A mandolin nem érdekelt már tizenévesen, az ember akkor már nem az apjával akarja tölteni az idejét, bátyám viszont kapott egy fémhúros akusztikus gitárt, amit én annak rendje és módja szerint szépen einstandoltam.


Rockgitárosok általában Hendrix-szel kezdik. Feltesszük, ön, a jazzista nem.


Led Zeppelin, Pink Floyd… ezekkel indultam neki a gitározásnak én is, de elég gyorsan bejött az Al di Meola, Paco de Lucia-vonal.


Gyerekként mégis mi fogta meg a jazzben? Akkoriban a legtöbben még azért pengetnek valami egyszerűt, hogy a kiscsajok odafigyeljenek.


A bátyám műegyetemista volt akkoriban, ott pedig hatalmas jazzélet volt. A nagy magyar jazzisták játszottak, Szakcsi, Dés Laci, Dresch Misi. Bátyám néha magával vitt, engem meg magával ragadott a műfaj. Azt éreztem, hogy ebben valami elmondhatatlan, hihetetlen szabadság van. El is kezdtem otthon pilinszkázni az einstandolt hangszeren.


Első saját elektromos hangszer?


Nem sokra rá egy valódi handmade, signature modell.


Hogy mi?


Bizony. Nagybátyám ezermester volt, kivágott egy gitárformát az Ezermester Magazinból, elkészítette a hangszert, tekercselt hangszedőket, összerakta.


Megvan még?


Legnagyobb bánatomra nincs. Sokat költöztem, már réges-rég lomnak számított, valahol elkallódott. Használhatatlan hangszer volt, nyilván. A bemenete még csak nem is jackes. Nagybátyám a húrlábat úgy saccra kicsit kijjebb rakta, mert ott jól nézett ki. Így aztán az egész gitár hamis volt. Az én szempontomból ez persze hosszabb távon kifizetődött, ez lett ugyanis az első saját zenei felismerésem, odahúztam hát a húrlábat, ahol már jó volt az oktáv.


Ezen már jazzt játszott?


Nem. Ahogy mindenki, természetesen én is a Stairway To Heaven-nel kezdtem.


Miért nem a szép overdrive-ok, fütyülős-nyújtogatós szólók irányába ment?


Miért a „pilinszkázós” jazz-vonalra álltam rá? A bátyám hozott haza Keith Jarrett lemezeket, Chick Koreákat. Letaglóztak. Gimi elején megkaptam Miles Davis Sketches Of Spain-jét. Három napig nem aludtam.


Gyorsan el is döntötte, hogy ez lesz a hivatása?


Álom volt csak, annyira nem tudtam semmit. Amikor nyolcadikban belefirkáltam az iskolapadba, hogy „Led Zeppelin”, gőzöm nem volt arról sem, hogy hol van a gitáron a C hang. Pécsett aztán, ahol éltünk, egy Kovács Jenő nevű roma vendéglátós gitároshoz mentem tanulni, aki megkérdezte, hogy „popot akarsz tanulni vagy dzsesszet?”. Mondtam: dzsesszet. Meg is tanította a standardeket valahogy, akkor már volt egy Musima Delux gitárom és egy Vermona erősítőm: imádtam mindkettőt.


Még ebből sem következne, hogy ezt a pályát választja később.


Tényleg nem. Csakhogy édesapám, aki Pécsett igen tekintélyes ember volt, meghalt, amikor 17 éves voltam. A temetésén az egyik nagykőrösi rokonunk odalépett hozzám és azt mondta: apád büszke volt rá, hogy a konzervatóriumba akarsz menni. Ezt én tőle ugyan soha nem hallottam, de így is akkora megerősítést adott ennek az akkor még csak álomszerű, játékos tervnek, hogy az a temetőben elhangzott mondat – apám üzenete, már odaátról – megpecsételte a jövőmet.


Attól fogva ment minden, mint kés a vajban?


Nem egészen. Apám halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, bátyám és édesanyám mégis úgy döntöttek, hogy megvesznek nekem egy Yamaha gitárt. Az már komoly hangszer volt, 22 ezer forint volt akkoriban, 1986 körül. Horror összegnek számított, gondoljunk csak bele: az első fizetésem 2500 forint volt. Akkoriban ismertetett meg egy barátom azzal a csodával, amit Joe Pass és Oscar Peterson hoztak össze, olyasmit próbáltunk játszani Pécsett péntekenként, mellette meg a világhírű Bormester Blues Bandben is muzsikáltam. Akkoriban még volt élőzene a kerthelyiségekben, a fiatalokat is érdekelte, ha Claptont játszottál, de eközben már a jazz tanszakra készültem gőzerővel.


A nyolcvanasok végén járunk. A gitárokat a rockzenében akkoriban telepakolták kisvasúttal, effektekkel. A jazzisták enyhe lenézéssel figyelték ezt?


Jó minőségű hangszer és erősítő – ennyi kell. Hogy mellette milyen kütyüt használ az ember, szinte mellékes. Még olyanok is, mint mondjuk David Gilmour, a gitárra és az erősítőre alapozzák a hangzásukat. Márpedig én akkor vettem egy Ibanez jazzgitárt, azzal vettem fel az első lemezeimet is. Ahhoz a nagytestűhöz nem illenek az effektek. Babos Gyula mellé kerültem, Scofield, Metheny, Mike Stern játékával foglalkoztam, kevésbé az effektekkel.


A csöves erősítő fontos a jazzistáknak is?


Akkoriban ez még nem derült ki számomra. Sokáigé Roland Jazz Chorust használtam, aztán Gallien Kruegert. Úgy voltam vele, hogy a rockhoz, ahol jól meg kell hajtani, persze kell a cső, de a jazzbe nem szükséges. Tévedés. Nem véletlen, hogy amikor most a Bartók konziban, ahol tanítok, lehetőség nyílt erősítő vásárlásnak, csövesre szavaztam.


Mert?


Érezzék csak a diákok, mi az, hogy dinamika. A legtöbb gitárosnak ebben vannak a legnagyobb hiányosságai. Egy szaxofonos tudja, érzi, hogy ha nagyon fújja, hangos lesz, ha nem annyira, halk. A gitárosnak ez akkor jöhet össze, ha jó csöves erősítőn szól. Nyáron Erdélyben Vox AC30-on játszottam a Gibson 335-ösömmel, hát, elképesztő élmény volt. Szóval kell az a cső, tényleg kell.


Ez a kis erősítő, amit használ, miféle? Ritka darabnak látszik.


Nyerges András készítette nekem ezt a fejet. László Attilának, Gyárfás Pistának csinált még ehhez hasonlót. Előfokcsöves. Fontos volt, hogy könnyű legyen. Roadok csak ritkán vannak, nekem pedig volt egy sérvem, tehát 30-40 kilós cucc nem tenne jót. Ez 15 kiló és nagyon kicsi kompromisszum egy full csöveshez képest. Nagy erejű mágnes van benne, amitől megint csak kisebb a súly, viszont ökéletes a hang.


Nagyszínpadra is elég?


Bőven. Nem játszom nagyon hangos zenékben. Amikor nagyon megküldöm, akkor sem akarom, hogy a gitárom hangosabb legyen, mint egy szaxofon. Stúdióban meg van, hogy még kisebb erősítőt használok. Legutóbb, Rátóti Zoltán lemezén például egy 5 wattos Fender Championt –  egyébként Eric Clapton is ilyeneken vette fel egy rakás nagy slágerét. Nem kell nagy hangerő. Dinamika annál inkább.


A humbuckerektől azért eljutott a single coil-hangszedőkig, van például Telecastere, sőt, teljes lemezt is felvett egy 1978-as amerikai telével. Felnőtt fejjel mégiscsak elkezdett Hendrixet hallgatni?


Beletalált. Gyerekkoromban Hendrix nekem nem volt meg. Valamiért kimaradt. Amikor jazzista lettem, akkor meg már azért nem foglalkoztam vele. Aztán miután elkészítettem vagy negyven lemezt, elkezdtem rá figyelni. Már nem írtam le kottára a szólókat, mint tanuló koromban Scofield vagy Metheny esetében, de rendesen meghallgattam, mi is történik a zenéjében. Éreztem, hogy valami elképesztő csoda van. Azt a hangzást pedig, amit nála, vagy Gilmournál, Mark Knopflernél hallottam, nem csinálod meg humbuckerrel.


Miért nem sztrató? Az említett három gitáros főleg azon játszik.


Bill Frisell viszont rengeteget használ telecastert, márpedig az ő játéka van rám igazán nagy hatással a maiak közül. Talán ezért.


Frisell rengeteg kütyüt használ. Követi?


Nagyjából. Hogy én mit használok, az leginkább projektfüggő, de ami nagyon bejött, az a TC Nova System. Multieffekt, de analóg torzító van benne - külön overdrive és distortion is, s egyik sem változtat a gitár eredeti hangszínén. Utóbbinak jó rozsdás hangja van, az overdrive pedig énekel. A legjobb torzítás persze az, ha egy jó csöves erősítő előfokát jól megküldöd.


Zengető, delay?


Sok jazzgitáros használja, egy ideig én is rajta voltam, de ma már úgy látom: jobb, ha tisztán szól a hangszer, aztán a hangmérnök rátesz egy keveset kifelé, amennyi szerinte jól szól.


Van itt egy nagyon furcsa hangszer. Szögletes nyakú akusztikus. Ez mi?


Schunda József munkája, több mint száz éves hangszer.


A cimbalmairól híres Schundáról van szó?


Igen. A kiegyezés után jött Magyarországra Bohémiából, ő találta fel a pedálos cimbalmot, de készített hegedűt és mint látják, gitárt is. Ez tényleg ritkaság, kevés a magyar gitár abból az időből. Koncerten nem is használom, de elképesztően inspiratív hangszer, Marozsán Erika lemezét ezen írtam, de Szalóki Ági egyes dalaihoz is készült rajta zene.


A már említett 335-ös Gibson a legfrissebb szerzemény a gitárkollekcióban?


Igen. Volt már egy régebben is, sokáig megvolt, Balázs Elemér Groupban, Dés Laci szeptetjében, Borlai Gergőékkel a Fények című lemezt is azzal vettem fel. 2009-ben viszont belebolondultam egy 1978-as Telecasterbe, úgyhogy eladtam. S ahogy az lenni szokott, hiányozni kezdett egy idő után, tehát most, amikor egyik volt tanítványom, Gyémánt Bálint eladta, lecsaptam rá.


A 78-as teléje sincs már meg.


Ugyanaz a sztori. Egy idő után zavarni kezdett a zaja, Duesenbergre váltottam, de csak hiányzott. Leo Fender zseni volt. A Telecaster arányai, a nyaka, a potik: minden a helyén van. Minden ott van benne, ami kell bele, és semmi nincs, ami nem kell. Szóval hiányozni kezdett megint.


Ez, az új tele itt viszont Récsöl márkanéven fut. Ilyet még nem láttunk.


Nem csoda. Egy NASA-mérnök ismerősöm készítette.


Hol talál az ember gitárkészítő NASA-mérnököket?


Sütő Marci is tanítványom volt, rajta keresztül jött a dolog. Megadta egy amerikai pasas címét. Steve Kara. Magyar gyökerei vannak, régen rockzenész volt, a saját kütyüit is ő készítette, haverságban van Seymour Duncan-nel, aztán a NASA-hoz került mérnöknek. Nyilván jól is keres, gyűjti a gitárokat, van neki vagy kétszáz, de készít is hangszert, amelyekben az elektronika teljesen az ő munkája. Az egyik elsőt Kenesei Ráchelnek, egyik volt tanítványomnak készítette. Írtam neki, el tudna-e adni nekem egy Telecaster. Azt mondta, ha csináltatnék, jobban járnék. Remek. Emailezgettünk, hogyan legyen, Amerikában közben készült a gitár. Relatíve vékony U-nyak, rózsafa fogólap. A test is ezért lett jávorból, annak ugyanis fényesebb a hangja, mint a kőrisnek. Steve ezzel ellensúlyozta a melegebb, sötétebb tónust, ami a rózsafa sajátja. A húrlábban hat sárgaréz baba van a hagyományos három helyett, így pontosabban lehet beállítani. Egyszerű, háromállású kapcsoló. Steve nyersen hozta el a gitárt, hogy ki tudjam festetni olyanra, amilyet szeretnék.


Mennyi egy ilyen egyedi igényekre tervezett hangszer ára?


Nem tudom.


Hogyhogy nem? Itt a gitár.


Kérdeztem Steve-től, mibe kerül, mire közölte: karácsony van, ajándék.


Egy saját igények szerint készített Telecaster?


Igen.


Irigyek vagyunk.


Én is dobtam egy hátast. Aztán feltápászkodtam és másnap már lemezt vettem fel a hangszerrel.

Telefon: 06 70 551 0000 E-mail: info@selectguitars.eu