SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars

Mohai Tamás - 2014

 
 
 
 
 
Mohai Tamás a hangszereiről és sok minden másról
 
 
„Könnyű eltévelyedni, én is gyakran eltévedtem, de most nem tévelygek”
 
 
Harminc év tapasztalatát osztotta meg velünk Tomi, a legőszintébb rocker aki valaha jazzt játszott. A Fenderek hangjáról, egyáltalán a hangról és sok más őt is foglalkoztató kérdésről beszélgettünk vele.

 

Párniczky András

Emlékszel rá, hogy milyen volt az első hangszered és arra hány éves voltál amikor kaptad?
 
Az első gitárom tizennyolc éves koromban, a szüleim válása után került hozzám és egy
Ibanez Artist volt. Állítólag nagykorúvá kellett válnom, hogy felhasználhassam azt a bizonyos összeget amiből megvettem, de azt gondolom inkább azt remélték addigra meggondolom magam és feladom terveimet a zenésszé válással kapcsolatban. Előtte volt ugyan egy Jolana típusú gitárom, de ez volt az első igazi hangszerem, ezen váltam aztán gitárossá és sok évig használtam. Vörös Tamás barátom, aki basszusgitáros és többek között a Hangszíntér Iskola vezetője lobbizott anyámnál, hogy támogassanak mivel tehetségesnek tartott. Volt előzmény a családban a nagyapám ­ kisfiamhoz hasonlóan ­abszolút hallással rendelkezett és zongorahangoló volt. Meg tudom neked mutatni egyébként ezt a hangszert mert még mindig a birtokomban van.
 
Miért váltottál Fender gitárokra az Ibanez után?
 
’87 körül szembe jött egy nagy fejű Stratocaster, ami elképesztően szólt. ’89­ben mikor kimentünk Muck Ferivel fellépni Pozsonyba a John Scofield zenekar előtt már ez a fehér, japán gyártású Squier Strato volt velem. Ezt cseréltem később arra a hangszerre, amit most is használok, amikor Vörös Tomiék megnyitották anno a Bauer Soundot, a Fender cég magyar képviseletét. Később sem váltam azonban teljesen hűtlenné az Ibanezhez. 
 
Én azt gondoltam, hogy pont a Vörös Tomi hatására kezdtél el Fendereken játszani.
 
Nem egészen, már előtte volt egy banda ahol felmerült, hogy Telecasteren játsszak. Tetszett benne, hogy értelmezhető maradt egy akkord akkor is ha torzítót használtam, de valahogy mégis a Stratoknál kötöttem ki végül. Negyvennyolc éves vagyok de még mindig nem találtam meg teljesen a soundom. Most pont hangzás váltás előtt állok. Van egy új cucc, egyenlőre nem nevezném meg, mert nem döntöttem még el, hogy beruházok­e rá ami multieffekt és hangfalszimulátor egyben. Elvben ezzel ­ Satriani vagy Steve Vai is így használja ­ ki lehet váltani egy jó hangosítással rendelkező helyen az erősítőket is. Multieffektet, egy Digitech 2120­at és egy Ibanez UE 300­at használok régóta, stúdióban mindenképp, de más helyzetekben is mindig jól szólt. Inspirálnak a különböző hangzások. A Tizedik történet című lemezre három számot írtam, amikor Balázs Fecó szintetizátorához leülhettem egyszer a Tom­Tom stúdióban. A hangszínek ilyen erősen hatnak rám. Nekem is volt egy szintim akkoriban, de sajnos miután beleborult egy vörösboros kóla, az a két jó hangszín ami benne volt is elég megbízhatatlanná vált. Persze egy Hammond orgona is már kompromisszum, semmi sem fogható egy templomi orgonához. A világ mégis ebbe az irányba halad, minden egyre kisebb és virtuálisabb és az analóg jel egyre kevésbé jelenhet meg a hangképben. Volt olyan, hogy egy egész nyáron akusztikus gitárral játszottam country­t Balatonon, semmi sem ad akkora hangszeres rutint, mint ha akusztikusan kell megszólalni színpadon. Az akusztikus gitárom egy Ovation fémhúros hangszer. Ezzel együtt az 'űrbéli' hangokat is nagyon bírom.
 
 
A torzítást digitálisan nehezen tartom megoldhatónak. El tudod képzelni, hogy kihagyd a csöves hangzást, erősítőt a megszólalásodból?!
 
Nem, klubokban legalábbis semmiképp. Ezzel együtt a derekam már nem díjazza ha két csöves erősítővel rohangálok, roadra meg már rég nincs pénz a mostani honoráriumok mellett. Ami a torzítást illeti, engem nagyon érdekel, hogy milyen lehet egy igazán modern rock soundon játszani.
 
Van különbség abban, hogy milyen hangszert, illetve erősítőt használsz különböző formációkban?
 
Nem igazán. De volt egy vágyam, amit amikor épp szünetelt a két saját formációm a Háború és a Faxni kiélhettem a Boom Boomban és Almási Enikő zenekarában. Az, hogy úgy játszunk mint a jazzisták miközben nem jazzt játszottunk. Borlai Gergő és a Tátrai Tibusz mellett ez könnyen megvalósítható volt. 
 
Téged ismerve azt gondolom vagy annyira öntörvényű, hogy bármilyen szituációban megvalósítsd, amit szeretnél.
 
Pedig hidd el messze nem vagyok már olyan, mit húsz évesen voltam. Mikor beszálltam Török Ádámhoz akkor elkezdtem igazodni az elvárásokhoz. Nagyon hálás voltam a lehetőségért és próbáltam gitárosként helytállni. Aztán rengeteget kirándultam zeneileg Muck Ferivel, ezt követően pedig kifejezetten rockot kezdtünk játszani a Háborúval. A rock zenében elsősorban a hangzás érdekel és az, hogy nem rock zenészekkel játsszuk ezt a műfajt, amit abban a formában a világ már unásig ismer. A dinamikának egész elképesztő skáláját lehet így bejárni. Állandóan abba ütközöm, hogy túl hangosan játszunk. Feltóti Laci hangmérnök ­ nomen est omen ­ mindig feltolta a potmétereket amikor vele dolgoztunk. Mellette tapasztaltam meg milyen dinamikákat lehet megélni színpadon. Ezzel együtt itthon majdnem mindig akusztikus gitárokon gyakorlok, vagy annyira halkan, hogy éppen csak szól az erősítő. Persze a pengetés hangerejét mindig újra meg kell szokni mielőtt egy igazán hangos bulit játszok valakivel. Ami az erősített hangzást illeti nekem a Fender gitárok és erősítők együttes használata során elkezdett hiányozni a közép tartomány a hangképből. Eric Clapton is ugyan erre jutott és ezért berakatott a Stratójába egy közepet kiemelő hangszedőt. Szerintem nem ez a legjobb megoldás hanem a keresztezés. A Závodi Janó mondta nekem egyszer, hogy Fender típusú gitárt Mesa Boogie­val vagy Marshallal érdemes használni, és fordítva a Gibson hangzású hangszerek meg Fender erősítőkkel szólnak a legjobban. Így elég csilingelő lesz a magas tartomány, lesznek mélyek is és mégsem veszik el a hangkép közép tartománya. Hozzá kell tennem egy hangszóróval azért a basszus hangszín nem biztos, hogy mindenhol elég lesz. Ha tisztességesen meg van ütve egy pergő dob és van hozzá egy jó basszus gitáros akkor a gitárost minimum egy 4x10­es láda kell, hogy kiszolgálja különben elveszik a zenében. Lassan ott tartok, hogy nem szeretnék már úgy játszani ha nem vagyok teljesen elégedett a hangzással. Praktikus okokból felléptem néhány évig egy combo erősítővel, de komoly gitárost nem sztereóban azért nehéz elképzelni. Én leggyakrabban két Mesa Boogie Caliber 50­et viszek a bulikra, de van egy Fender Twin Reverbem is. Egyre dögösebben akarok játszani miközben korral persze konformistábbá is válok, elvárom a hangmérnököktől, hogy mindent megtegyenek a komfort érzetemért.
 
Legtöbbször a Stratocastered viszed a fellépésekre, miért?
 
Azon tudok élőben a legnagyobb vircsaftot művelni, akár még jazzben is. Ez egy 2­es gitár, ami azt jelenti, hogy a gyárban valamilyen kicsi – általában esztétikai – hiba miatt leértékelik. Egy csere révén, ehhez is Vörös Tomi segítségével jutottam hozzám és azóta a fő hangszerem. Ez '92 őszén történt. Három­ötezer forint volt egy gázsi és hetven ezer forintért lehetett jó hangszerhez jutni. Néhány hónap alatt megkereste az ember zenéléssel és tanítással egy jó gitár árát. Manapság... számszakilag annyit keresek, mint tíz éve! Ma már egy cuccot finanszírozni szinte lehetetlen, egy év sem elég hozzá. Az ország kicsi és egyre kevesebb az emberek pénze a kultúrára. Lejt a terep, mindenki csúszik lefelé. Ezzel kapcsolatban születnek is szövegeim, ami sokakat kiakaszt persze. 
De nem hiszek abban sajnos, hogy egy cucc ami százötvenezer forintba kerül tud úgy szólni, mint egy egymilliós. Egy nagyobb országban, másfajta szemlélettű környezetben zenélésből meg lehet élni tisztességesen, és ott nem is olyan nagy pénz ez. A hangszerekre visszatérve én nem vagyok tudatos ebben a kérdésben. Megfogok egy gitárt és vagy tetszik vagy nem, teljesen ösztönösen szeretek bele egy hangzásba adott esetben.
 
Ilyen ösztönös szerelem volt anno a James Burton Tele modell is?
 
Igen és szégyellem, hogy tavaly óta sem csináltattam meg azt a hangoló kulcsot ami egy Háború bulin ment rajta tönkre. Kénytelem voltam a két felső húrt nélkülözve játszani de működött. A picolo gitár, amilyenen Foley játszott például Miles Davis mellett is nagyon izgat, szívesen kipróbálnám egyszer. Négy szólamban gondolkozni nagyon izgalmas, a szólókról a zenélésre kerül át a hangsúly. Egyébként nagyon bírom az olyan progresszív fekete muzsikusokat, mint Foley vagy Hiram Bullockot például. Nagyon tetszik az az arány, ahogy minden lényeges dolog megjelenik a zenéjükben. Az amerikai vidék zenéjét is szeretem. Pont a soundok szempontjából fontos sokféle stílust hallgatni, megismerni.
 
Ennek a nyitottságnak a része, hogy nemrég hallottalak egy Les Paulon játszani?
 
Tulajdonképpen igen. Illy Gabi barátom készíti a lemezét ahol az egyik számban játszottam. Az ő kérésére történt de én nem tiltakoztam az ötlet ellen. Ha vendég vagyok valahol probléma nélkül alkalmazkodom. Biztos mást játszottam volna egy Telecasteren. Egy másik nemrégiben felvett felvételen meg szóló közben változtattunk utólag hangszíneket. Nem én találtam ki persze, az ötlet John Scofieldtól származik. Úgy viselkedünk a zenében sokszor, mint a gyerekek játszunk és mintákat utánozunk. Épp ezért könnyű eltévelyedni, én is gyakran eltévedtem de most nem tévelygek. Ha fáradt vagyok is gyakran értelmetlen dolgok miatt, de még sincs rossz kedvem alapjába véve.
 
Fáraszt a közélet kulturálatlansága?
 
Ahhoz képest, hogy Batók Béla teli bőrönddel hagyta el az országot 1944­ben, én nem szólhatok semmit. Az is igaz viszont, hogy amikor Szörényi Levente a Széllel szemben járok című dalt énekelte legalább rádiós játszottsága volt. A Tomistars, a Faxni vagy a Háború együttes semmilyen médiában nem jelenik meg 2008 óta, amikor a Rock Fm megszűnt. Ezért is bírom az internetet, ott még lehet ezt valamennyire ellensúlyozni persze jóval kevesebb emberhez jut el, mint tv vagy a rádió, de mégis valami.
Telefon: 06 70 551 0000 E-mail: info@selectguitars.eu