SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars

Pásztor Sámuel - 2015

Interjú Pásztor Sámuellel

 

Pásztor Samuval, az Anna and the Barbies, a Bosky, és a Jamie Winchester zenekar gitárosával beszélgettünk gitárokról, erősítőkről, kütyükről, és arról, mi a rock and roll. Vigyázat, igazi „hangszerfil” tartalom! 

 

Megadja Gábor

Eszköz számodra a gitár, vagy inspiráció-forrás? 
Én inkább erősítő-mániás vagyok, nekem a gitár nem akkora szerelem, mint az erősítők. Évekig csak egy gitárom volt. Pótgitárom sem volt, pedig komoly, nagy koncerteken játszottunk már akkor. Nem akartam rá sokat költeni. Helyesebben akartam volna, de nem volt miből, és ha össze is jött egy kis pénz azt inkább erősítő upgradere költöttem. Persze amikor befejeztem az „erősítő-csatát”, onnantól kezdve elkezdtem komolyabban foglalkozni a gitárokkal is. 

Az azért mégiscsak egy elkötelezett döntés, hogy a Les Paul-ok mellett tetted le a garast. Használhatnál akár ES-335-öst, vagy SG-t is, nem?
Az ES-335 még várat magára, de az is nagyon érdekel. Az SG-ről is lehetne szó, csak azzal mindig az van, hogy kipróbálok egyet, aztán egy Les Pault, és a Les Paul jobban tetszik. Ez persze lehet, hogy jobban minősít engem, mint az SG-t… Sajnos érdemben még nem játszottam vele, így ítéletet nem mondanék. Minden élesben dől el. Csak az számít, amit koncerten, zenekarral kipróbálsz. Hogy otthon, a szobában mi szól jól, az szinte semmit sem jelent. Tapasztalatom szerint csak az igazán jó cuccokra jellemző, hogy többféle körülmény között is megállják a helyüket. 

Ezt a három Les Pault használod koncerteken? Van-e valami különbség aközött, amit a stúdióban használsz, és amit élőben?
Alapvetően ugyanazt használom, annyi a különbség, hogy amikor stúdiózom, akkor lehetőleg csak egy szál drótot használok. Minden más effektet kiveszek a jelútból. Egyébként is, az esetek 85%-ában csak az az egy szál drót, ami a jelútban van, pontosabban egy wireless rendszer. Sokat mozgok, énekelek is közben, kapcsolgatom az effekteket, az, hogy még botladozzak is a zsinórban, nem fér bele. Gitárok tekintetében pedig a stúdióba beviszem az összest, és megnézzük, az adott témához melyik illik a legjobban. Ez nagyon gyorsan kialakul: egy idő után a hangmérnök és én is egyszerre köpjük, hogy milyen gitárt és milyen erősítőt kell ehhez vagy ahhoz használni. 

És milyen wireless rendszert használsz?
A Line6 G50-et, ami rohadt jó. Olyan, mintha a világ legjobb kábelét használnám, semmit nem esz meg a dinamikából. Nincs az embernek az az érzése, mint a régi wirelesseknél, hogy valamiféle kompresszált ökörség jön ki a gitárból az eredeti hang helyett, hanem olyan, mintha beledugnám egy öt centis kábellel az erősítőbe. Egyébként van rajta kábel-modellező funkció is, ami pont olyan, mint a zsinór: megeszi a tetejét és az alját. Ami persze bizonyos gitároknál és cuccoknál lehet áldás, de nekem nem hiányzik.
 
Kicsit részletesebben tudnál mesélni erről a három Les Paulról? 
Az egyik a legújabb gyerek, egy ’88-as Les Paul Custom, ezt tavaly nyáron vettem. Az egyik kolléga tette ki Facebookra. Úgy voltam vele, hogy ha szerelem, akkor megveszem, ha nem, akkor el fogom tudni engedni. Persze nem tudtam elengedni. Ennek amolyan tank hangja van. Úgy is néz ki, és olyan a hangja is. A másik az első igazán komoly gitárom, egy 2005-ös Standard Premium Plus, ebben 57 Classic hangszedők vannak. A gyári pickupjai nem igazán voltak meggyőzőek, pedig szeretem a Burstbucker prokat, az 57-esekkel viszont nagyon jól szól. Ja és kapott még egy alumínium tailpiece-t. Nem állítom, hogy másik gitár lett belőle –igaz, ez nem is volt cél – de egy picivel könnyedebb, színesebb lett tőle a sound. 
 
És a Customben milyen hangszedők vannak?
Van a harmadik Les Paulom, amit egy barátom készített nekem. Egyszer megtalált a Fészek klubban – valami legénybúcsún játszottunk –, hogy ő szeretne nekem készíteni egy Les Pault, mert szereti, ahogy gitározom és ez a hobbija, hogy Les Paul-okat épít ráérő idejében… Először elég komoly kétkedéssel fogadtam a dolgot. Aztán küldött pár képeket, és onnantól kezdve mindjárt elkezdett komolyan érdekelni a lehetőség. Hogy rövidre zárjam: ő elkezdett PAF-replika pickupokat is gyártani, és a Custom-ben azok vannak. Megvannak a gyári pickupjai is (490R-490T). Azok is jók, bár annyira nem varázsoltak el, amikor megvettem a hangszert. Lehet, hogy egyszer kipróbálom őket újra, vagy egy másik gitárban landolnak, még nem tudom...  Amit viszont ő csinált egy másik gitárba, annyira megtetszett, hogy megkértem, csináljon nekem direkt a Custom-ba pickupokat. Ez kitűnő döntésnek bizonyult. Most úgy szól a Custom, ahogy megálmodtam. Érdekes módon a készített gitárban viszont egy 57 Classic van hátul, és egy Alnico II Pro a nyaknál. Az 57 Classicért nyaknál nem vagyok annyira oda, inkább hídnál. Nyaknál kicsit sötét. Az Alnico II viszont bejön. Ez kifejezetten a Slash signature modell.

Más buhera nincs a gitárokon?
A Custom-ön van valami görgős húrláb, azt hiszem, Bigsbys gitárokhoz szokták használni, aminek semmi értelme nincs egy Les Paul-on (Bigsby nélkül). Nem szakad tőle kevésbé a húr, és állítani is nehéz. Baromság. Ezt majd vissza fogom állítani az eredetire.  
 
Mindegyik ugyanúgy van beállítva, ugyanolyan húrokkal?
A 2005-ös Standard D-re van hangolva, néha drop C-re. A másik kettő standard hangolású. 11-es D’addario húrokat használok mindegyiken.  

Ma már kevesen gondolnák rólad, de nagy Stratocaster-rajongó voltál, mert a hőseid azon játszottak. Kik voltak a hőseid és miért váltottál?
A „szokásos” Strato hősök: Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, és még nagyon szeretem John Frusciantet. Ők hárman voltak a meghatározó Strato-gitáros példaképek. Számomra ők valahogy „egy vérvonal”. Nyilván Hendrix miatt… Sajnos ez a rajongásom meg is hallatszott a gitár soundomon. Aztán amikor kezembe került az első Les Paul – ami egy Epiphone volt –, kinyílt a világ. Nagyon fura egyébként. Teljesen másképp játszol rajta, másképp pengetsz, másképp hozod ki az ízeket belőle, mint a Stratoból. Egy pár hétig-hónapig szenvedtem is vele. De aztán hozzászoktam, és sokkal könnyebb az élet vele. Rengeteg erősítőt adtam-vettem a Strato mellett, mert sosem szólt úgy, ahogy megálmodtam. Vékony volt. A stratoval valahogy mindig ez a gubanc. Van a tuti recept, ami működik persze: Csak egy jó csöves Fender erősítő kell hozzá kissé megrottyantva, és egy Tube screamer. Viszont ha az ember ilyen Marshall-fan, mint én, és azt erőlteti, akkor kínlódik vele. A Marshallok közül egyedül a Super Bass-el szólt jól a Strato. Nem hiába használja Tátrai Tibusz is azt, azzal vastagon szólal meg a single coilos gitár is. 

A két Marshall-fej között mi a különbség? Elég hasonlónak tűnnek. És látok még egy JCM800-as 212-es kombót is.
Alapvetően csak az évjárat más. Az egyik 1977-es, a másik 1979-es, mind a kettő 2203. Annyi érdekesség van, hogy a 77-esben van egy plusz elektronika, egy második master volume. Nem is akartam megvenni, mert úgy voltam vele, belenyúltak, meg van mókolva. Aztán kipróbáltam, és meggondoltam magam. Rögtön szerelem. Ezek a régi erősítők nem egyformák, mindegyik egy kicsit másképp szól. Ami nem is csoda, hiszen ha megnézi belülről az ember, nincs két egyforma darab. A 77-es elképesztően jól szólt, már amikor megvettem, a 79-es jól szólt, de elsőre nem voltam benne annyira biztos, hogy az is olyan klasszis, mint a 77-es. Aztán a 79-eshez is megtaláltam a megfelelő csöveket, ami eltartott egy darabig, és most már ez is hozza ugyanazt a szintet. Van még egy 1x12-es Silver Jubileem, az a rohamcuccom. Otthon használom elsősorban, meg, ha hirtelen szükségem van egy pici, de hangos cuccra, amit viszonylag könnyű szállítani. 
 
Milyen csövek vannak ezekben?
A 77-esben végfokban az E34L, ami az EL34 katonai verziója, kicsit vastagabb, erősebb hang. Előfokban az első pozícióban a Tube Amp Doctor 7025S típusát használom, aminek az ára kissé fájdalmas, de a hangja a legjobb, amivel eddig dolgom volt. Második és harmadik pozícióban sima TAD ECC83CZ-ket használok. Ha jól tudom ezek a TAD által válogatott JJ csövek. Ez a recept nagyon működik.

Mennyi idő alatt nyúzod el a csöveket?
Még nem derült ki, hogy mennyit bírnának nálam ideális esetben. Sajnos mindig akad pár apróbb baleset, ami leginkább a végcsöveken csattan. Be nem dugott hangfalkábel, ilyesmi. De szerencsére eddig megúsztam komolyabb károk nélkül.

Mindháromban cserélted a csöveket?
Igen, kivéve a 79-es végcsöveit, mert ebben állítólag Mullard csövek vannak. Már ezekkel vettem és jól is szólnak nagyon. Szóval, amíg nincs baj velük, ezek maradnak. Egyébként minden cuccomat teljesen újra szoktam csövezni. Annyi sehogy sem szóló méregdrága gyűjteményes darabot hallottam már… Nálam ez nem opció. Egyrészt mert szinte napi használatban van mind, másrészt mert számomra egy szett öreg cső, ami már nem szól jól nem ér többet egy kupac ipari hulladéknál.

A kombó mikori?
1983-as JCM800 4104. Ez elég jó évjáratnak számít a 800-asok közül. Ennek részleteibe nem mennék bele, mert egy igen lerágott csont marshallos körökben. G12 65-ös hangszórók vannak benne. Kipróbáltam mással is, de ezek állnak legjobban ennek a combonak. Van hozzá egy 2x12-es kiegészítő ládám is. abban is G12 65-ök vannak. Azt szoktam néha a 100-as 2203 fejjel használni. Nagyon komfortos úgy is. Szinte teljes half stack-élmény. Kis érdekesség a lökőkkel kapcsolatban, hogy Robben Ford és John Mayer is nagy rajongója ennek a típusnak. Kicsit sötétebb, más karakter, mint a Greenback, aminek amúgy abszolút rajongója vagyok. A kedvenc ládámban (’93-as 1960BX) is azok vannak. Nemrég vettem egy lerúgott, mezei JCM900-as 1960A ládát egy kollégától. Régóta akartam egy „A” ládát, hogy a téli klub szezonban könnyebb legyen az életem. Sajnos a „B” ládák kisebb színpadokon nem túl praktikusak. Nem gondoltam, hogy bele fogok szeretni, de így lett. Van valami megmagyarázhatatlanul nagy szórás a T75-ös ládákban. Ez véletlenül a jók közé tartozik.  

Az erősítőn a poti beállításokkal mennyire szoktál játszani? Eléggé nyílegyenesnek tűnnek.
Igen. Addig molyoltam gitárokkal, pickupokkal, erősítőkkel meg miegymással, míg el nem értem azt az állapotot, hogy szinte nem is kell a hangszínekhez nyúlnom. Úgy jók ezek, ahogy vannak. Minden középre van beállítva. Ha emelem a basszust, úgy érzem, vágtam a közepéből, stb. Szóval minden elállítással csak a baj van, vékonyodik tőle a sound. Az a tapasztalatom, ha a lánc (gitár, pickup, effekt, erősítő, hangszórók) minden része úgy van kiválogatva, hogy passzoljon a többihez, akkor nincs már szükség komolyabb beavatkozásokra a hangszínszabályzókkal. Nekem vesszőparipám az Alnico II-es pickup, ami borzalmasan jól működik ezzel az erősítővel. A master általában 3-4 körül van, az előfokot szoktam kihajtani, de 8-asnál azt sem tekerem feljebb. 
 
A gitár hangerő potijával játszol a dinamikával? Milyen effekteket használsz?
Igen, ez a régi iskola, aminek nagy híve vagyok. Ezért is használok egycsatis erősítősítőket. Persze nem akartam lemondani a modern technika adta kényelemről sem, úgyhogy ennek egy automatizált változatát használom. A rackben looperekbe vannak bekötve az analóg pedálok. A lánc végén pedig ott a két Strymon (Mobyus és Timeline), az egyik a modulációs effektekért felel, a másik pedig egy hatalmas tudású delay. Nálam, miután nincs effekt loop az erősítőimen, viszont a torzítást az előfok adja, minden a gain előtt történik, a delay is, a moduláció is. Ez persze követel komoly kompromisszumokat, de szerencsére a végeredmény kárpótol érte. 
Szóval visszatérve a hangerő tekergetésre, az egyik loopba be van kötve egy sima Boss hangerő pedál. Ezzel váltom ki a gitár hangerő potiját, mintha lenne egy fix visszavett poti-állásom. Ezt, a többi effekttel együtt midivel vezérlem a Voodoo Lab Ground Control Pro segítségével. Így áll nekem össze a kvázi három csatorna: volume pedál aktiválva a „tiszta”, volume pedál kikapcsolva a crunch, boosterként pedig az Xotic BB-Preampet használom szólónál. Amit érdemben használok még, az a Fulltone Deja-Vibe, óriási kedvencem. Nagy Robin Trower-fan lettem, amióta megismerkedtem vele. Fontos, hogy ezt a gain elé kell tenni! Másképp szétcincálja a jelet. Aztán van egy T-Rex Comp-Nova kompresszor. Viszonylag kevés kompresszióval és sok boosttal használom. Sajnos ez a pedál pont nem ebben erős, de most ez van. Ha kicsit modernebb high gain hangot akarok, akkor a kompresszorral boostolok. A full clean boostot nem szeretem, nekem nem működik. Ezért a BB Preamp-et is úgy használom, hogy igazából csak hozzáadok egy kis gaint. Ez már csak azért is praktikus az én esetemben, mert így van még némi sansz, hogy megmaradjon a delay mix arány boostolás után is. Van itt még egy Artec EQ, ami tök sima clean boostnak van beállítva. Be van kötve, de nem használom régóta, akkorról maradt itt, amikor még a BB Preamp volt a gain forrása és ez volt a szóló kiemelő. Afféle második master.

Akkor a gitáron nem is változtatsz a hangerőn meg a hangszínen?
A hangerő potit azért használom sokat. Elsősorban mint mute-ot a számok végén, vagy akár szám közben is, ha egy hirtelen kussra van szükség, de sokszor szám közben is tekergetem mint alternatív gain potit. 
A tone viszont számomra teljesen használhatatlan ügy. Engem valamiért idegesít a hangja. Nem szeretem a fedett gitárhangszíneket. Olyan, mint egy kutya szájkosárral… Előre lehet tudni, hogy nem harap. És az valahogy már nem rock and roll.

Pengető?
Egy típust használok, a Dunlop Ultex Sharpot. Más hangja van, mint bármelyik másiknak. Olyan attakja és színes, kerek hangja van, amit a többi pengető nem tud. Amikor nem ezt használom, hangban is hiányérzetem van. Elég mellőzött téma a pengető hangra gyakorolt hatása, ami persze érthető. A pengetőnél unalmasabb téma kevés van a világon. Akkor is, ha nagyobb különbség van hangban két pengető között, mint két méregdrága PAF replika pickup között…   
 
Telefon: 06 70 551 0000 E-mail: info@selectguitars.eu