SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars
SelectGuitars

Tátrai Tibor - 2013

 

 

Tátrai Tibor a hangszereiről
 

„A hang a kézben van”

 

Kivel is készülhetett volna gitárosokat megszólaltató interjú-sorozatunk első darabja, ha nem a legendás Tibusszal? Az 1969 óta aktív zenész Tátrai Tibor is Jolanán kezdte, de hamar Epiphone-ra váltott, a stratocasterekkel viszont sokáig szenvedett. Interjúnkban legendás Casio MG-510-es gitárjáról és Ré nevű, számára készített egyedi hangszeréről is mesél.

 

Stumpf András

 

Elment egyszer egy koncertre, ott játszott Radics Béla, ezért lett gitáros. A hangszernek is volt szerepe abban, hogy elvarázsolta a gitározás?

 
Persze. Béla egy eredeti SG standarden játszott. Elképesztő hangja volt. Ma már nem is gyártanak olyat, még a reissue-k sem hozzák azt a szintet, pedig milliókat is elkérnek értük. Bélának tehát volt ez az istentelen jó gitárja, miközben akkoriban mindenki Jolanákon meg doboz Framusokon játszott, azon a modellen, amelyen volt vagy harminc kapcsoló. Szutyok hangszerek voltak, de még Zorán és Szörényi kezében is ilyen volt akkoriban.
 
Radics SG-jén játszott néha?
 
Hogyne. Miután meghallottam játszani Bélát, azonnal otthagytam az iskolát és felcsaptam mellé road-nak. Így aztán, amikor abbahagyták a napi próbát, mi elpakoltunk, majd elmentünk velük együtt, csakhogy a sarkon mi, a Road zenekar, már fordultunk is vissza. Összeraktuk a cuccokat megint, aztán titokban játszottunk Béláék hangszerein. Az ő gitárjához még a Jóisten sem nyúlhatott hozzá egyébként.
 
Ha a Jóisten nem is, ön csak megoldotta. De honnan volt Radics hangszere?
 
Cserélte. Volt neki egy olasz, Eko márkájú gitárja. Szutyok egy hangszer volt, de szépen csillogott. Az SG meg sehogy sem nézett ki, úgyhogy a tulaj odaadta az Eko-ért cserébe. Senki sem tudta itthon akkoriban, mi az, hogy Gibson SG. Később aztán valaki bejuttatott egy nyugati zenei magazint az országba, aztán amikor Béla látta, hogy ott van Eric Clapton, kezében az SG-vel, rendesen kihúzta magát. Nőtt vagy negyven centit a feje.
 
Ön is Jolanával kezdte azért?
 
Persze. Jolana Graziellám volt. Ilyen BB King-es gitárban a Jolanának volt akkor egy másik típusa is, az Alexandra. Azt szerettem volna inkább, mert azon három pickup volt, de nem volt rá pénzem, úgyhogy a Graziellát vettem meg. De nem sokáig játszottam rajta. Szerencsém volt. Kalmusz Józsi jó barátom volt, énekelt a Felkai Bandben is, az ő bátyja pedig volt kint vendéglátózni. Behozott egy fantasztikus Epiphone Casino-t. 22 ezer forintot kért érte. Nekem csak ötezrem volt, mégis ideadta részletre. Hála neki így utólag is. Az az Epiphone elképesztő hangszer volt. John Lennon is ilyenen játszott akkoriban. Nagy szerepe volt abban, hogy engem vettek be a Kárpátiába abban az évben.
 
Kezdetben tehát nem single-coil hangszedős hangszereken játszott. Hogyhogy mégis főként
stratocaster-mágus lett aztán?
 
Sokáig tényleg csak az Epiphone-on játszottam. Orszáczky Jackie is azzal vett be a Syriusba. Nagy testű hangszer volt, nem kellett neki sok erősítő és torzítás, hogy úgy rendesen elinduljon a hang. Ordított, vonyított, őrült hangja volt. Először akkor szerettem bele egy sztratóba, amikor a Generállal kint voltunk Kelet-Németországban, de átugorhattunk Nyugat-Berlinbe. A Colosseum játszott ott, éppen Gary Moore volt a gitárosuk. Akkor még stratocasteren tolta. Úgy kihasználta akkoriban a kuplung-technikát, ahogy az ma mondjuk Jeff Beckre jellemző. Csak Gary ráadásul pengetővel indult neki, úgyhogy még brutálisabb volt. Másnap eladtam az Epiphone-omat és a mesébe illően szóló 100-as Marshallomat, aztán rögtön vettem egy stratocastert meg egy Vox AC30-ast – utóbbiból vagy hat volt a koncerten Gary Moore mögött. Aztán jött a szörnyű csalódás.
 
Hogy ugyanis?
 
Hogy ugyanis nem tudok single-coil pickupos gitáron játszani. Eladtam, vettem egy másik sztratót. Azon sem ment a játék. A harmadik, amit vettem, az hallható a Rossz vér című lemezen. Addigra jöttem rá, hogyan kell megpengetni egy stratocastert. Sokáig tartott tehát.
 
Miért?
 
Mert addig a humbuckerhez voltam szokva, adtam neki torzítást rendesen, aztán nekiestem, mint tót az anyjának, hadd üvöltsön... Single coil-lal ez nem működött, az én egyszerű angyalföldi agyam meg lassan kapcsolt. Csak csörömpölt a kezemben a hangszer. A harmadik sztratómnál végül elkezdtem visszavenni a gázt. Nekem kellett kitapasztalnom, mert senki nem volt, aki megmutassa. Normális hangszere sem volt senkinek, gitározni is alig valaki tudott rendesen. Az első stratocaster, amelyet itthon láttam, Faragó Judy hangszere volt az Atlantisban. Danyi vette neki. 18 000 forint volt akkor.
 
A telecaster nem lett szerelem?
 
Volt az is, de a kőris testnek nagyon rövid, kopogós hangja volt, nem tudtam vele mit kezdeni. Volt egy jó telém is, de akkoriban senkinek nem volt két hangszere egyszerre. Amikor meg akartál venni egy másikat, el kellett adnod. 
 
Ha a Rossz véren és a Vadászaton Fender Stratocaster szól, hogyhogy később, a 80-as, '90-es
években egy Casio volt a kezében mindig?
 
Az volt a világ első midi-gitárja.
 
Hiszen a midit nem is használta benne!
 
Nem hát. Olyan lassú volt, mint egy lajhár. Lefogtál valamit, aztán három másodperc múlva jött a hang. Ki is szedtem belőle az elemet. Viszont olyan szépen cincogott, mint semmilyen más sztrató-típusú gitár. Akkoriban kezdődött, hogy mindenki hatalmas villanyvasutakat rakott össze magának, akinek nem volt legalább huszonöt effektje, az már nem is volt gitáros. Eddie Van Halen akkor robbant be a tapping-technikával, Frank Gambale meg a nagy tekerésekkel. Magyarországon elszabadult a pokol. Minden gitáros, még a legsimlisebb popot majmoló zenekarok gitárosai is ezt csinálták a szólóban: tapping, guriga, kuplung... Akkor én szépen letettem a pengetőt, megfogtam a Casio gitárt, és elkezdtem gyakorolni a Knopfler által híressé tett technikát. Az egész szakma letette a haját, pedig nem volt ez újdonság, sem nagyon tudatos művészi gesztus, csupán tele lett a tököm vele, hogy mindenki beállt a tapping-libasorba.
 
A Casio még sincs itt, a szobájában. Csak nem eladta?
 
Nem. Egy barátom, aki tett nekem egy hatalmas, tényleg hatalmas szívességet, elkérte cserébe. Nem tehettem meg, hogy nem adom neki. De bekeretezve lóg nála, megbecsült helyen.
 
A 2000-res évek óta használt, ma már szintén legendás, Ré névre hallgató gitárt azért készíttette, hogy pótolja a Casiót?
 
Részben. Azt akartam, hogy olyan hangja legyen, mint annak volt, aztán egyáltalán nem olyan lett. Nemhogy nem cincog – egy sztratóénál is vastagabb hangja van. Bíró Ádám, a Vintage '52 tulaja ajánlotta fel, hogy készít nekem egy hangszert. Elfogadtam, örültem, de nem volt könnyű menet. 
 
Mert?
 
Amit először összerakott, nem tetszett. Steve Vai-féle modern cucc volt, nem az én világom. A második sem jött be. A harmadik lett a befutó. Frankfurtban vettük hozzá a méregdrága habos jávor fát. Félig abból van, az alsó része meg nem habos, de az is jávor. Annak van a leghosszabb hangja.  A single coil-ok Casio hangszedők, a humbucker a hídnál DiMarizo – éles, visító hangja van, akár a többinek. Ráadásul felezhető. A test durung, nehéz, sehol sincs kimetszve belőle, csak a pickupok  helyén, és került bele egy hangoló is. A nyak nyolc darabból van, hogy ne hajolgasson: hónapokig volt a fa satuban, gyantával összepréselve, aztán a végén egy egész éjszakán át, apránként gyalulták pont olyan vékonyra, amilyet szeretek.
 
Hogyhogy nem ragasztott a nyak?
 
Minek? Hogy ha valami gond van vele, dobhassam ki az egész hangszert?
 
Igaz is. A többi gitárja nyakát is gyalultatja?
 
Első dolgom. Fontos, hogy kényelmes legyen, nem? Egyedül ezt a kínai Squier Stagemastert nem kellett, ez úgy volt kényelmes, ahogy megvettem.
 
Minek Önnek egy néhány tízezer forintos kínai Squier?
 
Külföldi gyakorlásra. Minden évben elmegyünk nyaralni, ez meg, miután lefaragtattam a testről minden fát, pont befér a bőröndbe, ha leszedem róla a nyakat. Ott meg visszarakom, csak négy csavar, és már gyakorolhatok is a tengerparton. 
 
A piros Gibson Les Paulnak fura a színe.
 
Eredetileg honey blond volt. Mint a tehénlepény, olyan. Azt meg mégsem szerettem volna, úgyhogy egy miskolci srác megcsinálta ilyen különleges pirosra. Nekem a gitár: piros. A Shadowst láttam először életemben, piros Stratocasterral, azóta ez van. Ezt a Gibsont egyébként a Hobo Blues Band 33 éves koncertjére vettem, mert az volt a koncepció, hogy csak a Vadászatig megyünk a repertoárban. Azokat a fütyülős szólókat meg mind Gibson L-5-össel játszottam fel, amit viszont manapság már nem lehet kapni, így lett végül Les Paul. Gary Moore-féle pickupok vannak benne, jó hosszú hangja van.
 
Van itt egy fehér amerikai Fender Statocaster is. Sosem látni koncerteken.
 
Az az itthoni gyakorlógitárom.
 
Miért kell gyakorlóhangszer?
 
Húrspúrság. Négyezer forint egy Elixir húrkészlet, úgyhogy itthon azokat nem nyúzom, amelyekkel
színpadra megyek.
 
10-es húrkészletet használ?
 
Nem. 9-est. A 10-est nem bírja a kezem, nem tudok rendesen nyújtani vele. A vékony bundokon is megakad a kezem, úgyhogy mindegyik gitáromon jó széles jumbo-bundok vannak.
 
Ez az elektroakusztikus Godin jó hangszer?
 
Nem. Egyszerűen nem találtak még ki jó elektronikát, amitől gitárhangot kapsz. Esélyünk nincs, ha nekimegyünk pengetővel. Csörömpöl mindegyik. Ez is. Ez van.
 
Erősítő?
 
Mesa, Fender Twin, Marshall... Mindegy, csak full csöves legyen. Az én játékomhoz legalábbis az való. Jazzgitárosoknak remek tud lenni a tranzisztoros is, mondjuk a Rolandok, nekem azok nem.
 
Pedálok?
 
Overdrive. Boss OD3 a single coilos gitárokhoz, a humbuckerhez meg BlackBerry. Ennyi.
 
Összességében: mennyire fontos a jó, drága cucc? A hangnak hány százaléka jön a kézből?
 
Bűvészkedhetünk mindenféle kütyüvel, elkölthetünk egy vagyont, de a hang 90 százaléka a gitáros kezéből jön, ezt jobb, ha mindenki elfogadja. Ettől még kétségtelen: azon a fennmaradó 10 százalékon is sok múlhat.

 

Telefon: 06 70 551 0000 E-mail: info@selectguitars.eu